Egyszer volt...

Egyszer volt 1972 karácsonya, mikor az ikrek megszülettek. Ani és Tibi…

Hogy miért írok erről? Mert Tibi 2009. augusztus 16-án egy tragikus közlekedési balesetben meghalt. Egy eléje kanyarodó furgonnal ütközött, mikor lefelé bringázott a Szépvölgyi úton. Ez annyira sokkoló és igazságtalan, hogy megszólalni is nehéz, nemhogy valamit leírni…

Mégis arra kérlek benneteket, hogy segítsetek megőrizni Őt, hiszen az ember akkor hal meg igazán, ha elfelejtik. Ez az oldal Tibi emléke, formáljuk mindannyian, hogy teljesebb legyen a kép. Ha ismertétek, nem kell bizonygatnom: megérdemli azt, hogy megőrizzük emlékét életünk végéig. Küldjetek történeteket, képeket, videókat, hangfelvételeket, zenéket, bármit ami kapcsolódik Tibihez. Meséljétek el, milyennek láttátok őt, milyen közös emléket osztanátok meg itt a többi látogatóval. Gyerekkor, suli, katonaság, munkahelyek, bulik, koncertek, zenekar, peca, pintyek, kirándulások, bringázás, szövegek, rajzok, bármi. Mindenki más és más oldalát ismerte jobban, de vajon ismerte-e Őt bárki is teljesen?

Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni amikor felborul és átrendeződik egész belső világunk, értékrendünk? Próbáljunk mi is javítani magunkon valamit azzal, hogy megértőbben, segítőkészebben fordulunk egymáshoz. Ahogy Ő is tette mindig…

Köszönet az oldal alkotóinak, az igazi barátoknak.

Mihály Ferenc

 

 


Szenteste van. Itthon vagyok. Itthon, ahol felnőttünk. Éjfél elmúlt, s tudom, hogy 37 évvel ezelőtt ilyenkor már bepólyálva “feküdtünk a karácsonyfa alatt”.
Egyedül vagyok. Máskor is volt már ilyen, hogy nem voltunk együtt ilyenkor. De tudtam, hogy pár nap múlva bepótoljuk. De valami, amit nevezhetünk Sorsnak, Teremtőnek, Istennek, Végzetnek nem így gondolta. Nem pótolhatunk be többé semmit. Semmit…

Bárhová nézek Téged látlak.
Látom, ahogy kilépsz a fürdőszobából, a gyönyörű hajad, amit mindig irigyeltem Tőled, gumival fogod össze. S tódul utánad az illat. Kérdezem mi ez, s Te szinte szégyenkezve mutatod meg. Látom, ahogy a szobánkban hason fekszel az ágyadon, a hajadtól nem is látszik az arcod. Jóízűen horkolsz… Bárcsak hallanám még, s ne csak emlék lenne mindörökre. Látom, ahogy belépsz az ajtón, kezedben az utazótáskáddal, fejeden a Tasmán ördögös sapka. “Na jó estét!” ennyit szólsz mosolyogva, s már végig is pusziltál mindenkit… Soha nem érzem már az arcomon a szakállad szúrását. Látom, ahogy jössz az udvaron keresztül az öles lépteiddel, a hajad két oldalt lobog utánad…
Látom, ahogy a napszemüvegedet felteszed, beülsz a piros autóba és elrobogsz… Látom az utolsó napot, amikor találkoztunk. Nagyon vártalak, azt mondtad 3 körül jössz. Pontos voltál mint mindig. Sokat nevettünk, ugrattalak, hogy lassan szétcsattannak a tetkóid annyit híztál. Amikor este elindultál azt mondtam megszokásból, vigyázz Magadra. Te mosolyogva integettél, s mentél, hogy másnap indulhass Romániába a barátaiddal. Ekkor beszéltünk utoljára.
Miből tudhattuk volna, hogy ez az utolsó találkozásunk????????????

Aztán jött az, amire soha nem is gondoltam, eszembe sem jutott. Miért gondolna az ember arra, hogy a testvérét ott látja, ahol soha nem kellene látnia.
Hogy ez az időszak lesz eddigi életem legborzasztóbb, legfájdalmasabb és legtehetetlenebb szakasza. Amikor már minden késő. Már nem tehetek, nem mondhatok semmit, mert nincs rá reagálás, nincs felelet Tőled. Úgy gondoltam, Te mindannyiunkat túlélsz. Érzem, sok dolog kimaradt a közös életünkből. De már hiába kapálódzok és vinnyogok, ez így marad.

Nem hiszem el, hogy ennyi maradt nekünk. Fényképek, zenék, személyes dolgok.
S Te? Te hová lettél?
A legjobb ember akit ismertem, s akinek ezt soha nem mondtam meg. Iszonyúan fáj minden elmulasztott pillanat amit nem úgy éltünk át, ahogyan jobb lehetett volna. Fáj minden születésnapi jókívánság. Hogyan is lenne ezután boldog ez a nap? Hiányzol, s megőrjít a tudat, hogy nem látlak néhány hét múlva, mint ezelőtt.

Hallom a hangod, ahogy a bajszod alatt dörmögsz búcsúzáskor: “Majd találkozunk.”

Ani
2009. 12. 25.



Halálra gázoltak egy biciklist Budapesten

Elütöttek egy kerékpárost Budapesten, a III. kerületben vasárnap este, a biciklis a helyszínen életét vesztette – közölte honlapján a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) kommunikációs osztálya.

Az eddigi adatok szerint este hét óra tájban a Virág Benedek utca és a Szépvölgyi út kereszteződésében egy kanyarodó tehergépkocsival ütközött a kerékpáros. A 36 éves férfi a helyszínen belehalt sérüléseibe. Az ügyben a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztálya folytatja le az eljárást szakértők bevonásával. 2009. augusztus 16., vasárnap 21:36

Forrás:
Criticalmass.hu (hozzászólások)
Index.hu

SZÓLJ HOZZÁ!

[testimonial_view id=1]