Írásai

DALSZÖVEGEK 98-99′-ből

1.
Két kilóval kilógtam a sorból
Akkor ez már nem érdekelt
Mindenütt pénzes faszik ültek
Mindenki csak sört vedelt!Szemem, s szám tele lett a portól
Amit a tánccal vertek fel
Mit szerettek ezen a helyen
Nem fogom fel ép ésszel!Engem mindig kihagytak a jóból
Más tette el a részemet
Nem is tudom miért beszélek
Te ezt úgysem értheted!

Én nem tudom mit vártok e kortól
Csak nézem unott arcotok
Csak várd a disco -t, a fényeket
A kibaszott szombatot!

 

3.
Megyek az utcán
Mindenki mosolyog
Minek örülnek, nem értem
Lehet, hogy holnap
Mindenki meghal
Velük együtt én is bevégzem!
A földön mindent
Őrület irányít
A halált tartjuk a kezünkben
Ha nem tudjuk már
Fogva tartani
5.A végső cél
Megpróbáltál mindent már
Csalódásra csalódás
Nem sikerült soha semmi
Nem tudsz semmit véghezvinni
De ott van még az agyadban
Az életednek célja van!

Nyomorultul éltél mindig
Hulla vagy már félig-meddig
Kapaszkodsz az életedbe
Pedig hidd el nincs értelme
Fél lábbal a sírban állsz
De a célra mindig vársz!

Nem ellenség a halál
Segítőtárs, orvosság
Indulj vele, hogyha hív
S nem lesz gondod odaát
A végső célban mindig bízz

 

6.Valami készül

Az ország sorsa bizonytalan
A szomszéd nemzet lerohan.
Előnyös a békekötés,
Leigázás, egyesülés!

Refr.: Valami készül, döntsenek végre
Az ország erre vár
Kétesélyes játék,
Háború, vagy béke
Élet, vagy halál

Ha szembeszállunk, van még remény
Felragyoghat újra a fény
Izgatott a készülődés
Harcállapot, fegyverkezés!

Refr.: Valami készül …

Ellenállnunk már felesleges
Az ország végleg elveszett
Fejvesztett a menekülés
Disszidálás, rejtőzködés!

Refr.: Valami készül …

Ha békés államba érkezünk
Még új életet kezdhetünk
Fájdalmas az emlékezés
Magányunkba temetkezés!

8.Indulatok

Indulataid elfolytva
Magadba zárod gondjaid
Bennsődben vannak eldugva
Reménytelen vágyaid.

Indulataid elrejtve
Ki nem mondott súlyos szavak
Lelked mélyén eltemetve
Az irányított harag.

Indulataid börtöne
Még egy csepp olaj a tűzre
Vágyaid kiszabadulnak
10.Rendszer

Adót fizess, nincsen pénzed
A kormány mindent lát
Vörös szemek néznek, belőled élnek
Várjuk már a változást!

Nincs esélyed, hát nem érzed
A rendszer, hogy ver át
Kipréselnek téged, szívják a véred
Törlesztjük a tartozást!

Kenyér, s munka biztasd magad
Az ország talpra áll
Minden régi marad, nő már a harag

 

12.Millenium

Romokban a telihold
Komor felhők takarják
Hősi holtak temetője
A gonosz lelke körbejár!

Vérük rég a földre hullt
Ezer éve estek el
Itt vívták a döntő csatát
Elátkozott ez a hely!

Refr.: Elfeledett hősök, s csaták
Rozsdás kardok, törött pajzsok
Múltunk néma vértanúi
Halál jelét hordó arcok!

Békességben nyugodva
Tömegsírban egymás mellett
Míg az ősi vezényszóra
Évezredig várni kellett!

Néma robaj, csatazaj
Hajnalra mind eltünnek
De az átok nem törhet meg
Ezer év, és újra ölnek!

 

15.Sors

Kiválasztott vagyok
A halál pártfogoltja
Ártatlan elítélt
Vállamat bűn nem nyomja
Nem kértem, hogy megszülessek
Életre ítéltek
Ébren is kisértenek
Vérrel szennyezett emlékek!

Eltitkolt igazság
Utópisztikus álmok
Agyam mocskos labirintusában
A kiutat keresve járok
A jövőmre nyíló kapun
Láttam a sötétséget
Megmutatták nekem
Mit ad még az élet
Nem láttam a célt
Csak az utat néztem
Kínnal volt kikövezve
S szólt egy hang, mikor ráléptem:

Társad a félelem
Hosszú utad alatt
Ő az, ki szabadon enged
Vagy emel köréd falat
Hallgass az ösztönökre
Őrangyala lépteidnek
A gyűlölet majd irányít
Nincs helye az értelemnek!

A pokol kapujából
Mégegyszer visszanézek
Nem vár gyors halál
S fájdalommentes élet
Nem tudok élni
Meghalni nehéz
A szív az elszánt
De nem mozdul a kéz!

A keresztem nehéz
A vállamat nyomja
Tehetetlen vagyok
Indulataim fogja
A halál jelét hordom
Bőrömre nyomva
Tomboló elmém bilincseit
Az idő szorosabbra fogja!

Határtalan gyűlölet
Mely ellenem irányul
Belőlem árad
De most ellened fordul
Még nem láttam arcod
Lesből, orvul támadsz
Miért gyűlölsz engem
Hisz bensőmbe nem láthatsz!

Ha sötét erőd mégis győzelmet arat
A testem a tiéd
18.Haldokló világ

Embernek születtél
De rossz helyen, és rossz korban
Sokszor mondtad már
Jobb lenne a pokolban
Ennél többre nincs esélyed
Átvert téged mindig az élet
Egyik napról a másikra élsz
Nincsen hited, nem remélsz!

Nincsen jövőd, mád és múltad
Nem érdekel, mit hoz a holnap
Nem tudod milyen sors vár rád
Mit adhat még, a haldokló világ!

Embernek születtél
De nincs erőd az élethez
Tudod régen már
Ez tompa aggyal könnyebb lesz
Nyugtatót szedsz, leiszod magad
Kikapcsol ettől rögtön az agyad
Béna testtel zuhansz a mélybe
Zúg a fejed, a mámornak vége!

Nincsen autód, nőd és pénzed
Nem érdekel, hol ér a végzet
Nem tudod, milyen sors vár rád
Mit adhat még, a haldokló világ!

Embernek születtél
De várod már a halálod
Boldog leszel
Ha végre megtalálod
Eljön érted a halál angyala
Kinyílik előtted a pokol kapuja
Ezt a percet régen várod
Teljesült a titkos álmod!

Nincs istened, hited, hazád
Nem érdekel, mit mondanak rád
Nem tudod milyen sors vár rád

2.
Vérvörös szemekkel
Eltakartam arcom
Remegő kezemmel.Fehéren tombolt a hold
S minden megváltozott
Rámborult az éj
S hallgattak a csillagok.Eljött hát a hajnal
Elűzte az éjszakát
Félelmeim felhőjét
Áttörte a napsugár.

Agyamban még tombolt
A mámorító vér szaga
Árnyak vettek körül

 

4.

Kevés az idő
Sok a szöveg
Miért állnak ki kezedből a szögek
Arcod véres, tested elgyötört
Nem fogad be már más, csak az anyaföld!

Ha álszentet látok, a kezem remeg
Ha beszól, vagy beint egyből nekimegyek
Arcomon a kíntól, csorognak a könnyek
Aki már feladta annak sokkal könnyebb!

A halál elől, hiába is futok
Már nem sokáig élek, ennyit én is tudok!
A föld egy bűzös rothadt alma
Nincsen olyan ember, ki beleharapna!
Gombafelhők nőnek az égen
Az emberiség sorsát megírták már régen!

Refr.: Ha jön a nukleáris robbanás
Nem marad itt már semmi más
A föld sokezernyi darabra szakad
Csak galaktikus szemét marad!

Kevés az idő
Fogy a levegő
Egyre nő az atomfelhő!
A gyerek az utcán fegyverrel játszik
A halál most már nappal is vadászik!

Ha elporlad a föld, nem lesz már helyed
De menekülni sehova sem lehet
Élj csak szépen, várd a véget
Ha szerencséd van, nem sokáig szenvedsz!

Megfagy majd minden, ha kihül a nap
Nem hallod többé a hangomat
Agyadban lüktet az őrület zenéje
Halálsikolyok szállnak a szélbe
Lángra lobbansz, tudod véged
A lökéshullám elért téged!

 

7.Véres történelem

Mióta ember él a földön
Vágyat érez arra, hogy öljön
A történelem kezdetétől folyik a vér
Egy emberi élet szart sem ér!

Káin és Ábel, a két testvér
Kicsinálták egymást egy apró hülyeségért
Ott volt Romulus, a hű fivér
Kibelezte Rémust, egy rohadt falért!

Őrültség volt a keresztes hadjárat
A vallás is oka a mészárlásnak
Papoltak a papok, a lovagok mentek
Idegen földön sokan elestek!

Csendes a csatatér, véres a föld
A hullahegyen egy farkas üvölt!
Vértenger, és halálhörgés
Ezen nőtt fel az emberiség!

Világháborúk jöttek sorba
Nemzetek hullottak fentről a porba
A hitért, a hazáért, a nemzetért
Mindegy, hogy miért, lényeg a vér!

A vér szaga, az ölés öröme
Viszi a világot mindig előre
Az emberek egymást elpusztítják

 

9.Isteni színjáték

Isten kezében van a sorsunk
Minden bajunk, s minden gondunk
Ötmilliárd ember élete
Születése, léte, végzete!

Röhögnek rajtunk az istenek
Bábok vagyunk, játékszerek
Leütnek, mint egy sakkfigurát
Elvesztettük ezt a játszmát!

Számonkérést nem várhat senki
Meg van írva így kellett lenni
Nem vagy felelős tetteidért
Isten fizessen bűneidért!

Röhögnek rajtunk az istenek
Bábok vagyunk, játékszerek
Durva játék, életed a tét

 

11.

Most azt hiszed, hogy élsz
Mert dobog még a szíved
A haláltól meg félsz
Mert azt hiszed, hogy véged!

Ez semmit sem jelent
Még homályos a létünk
Hullák vagyunk itt fennt
S lennt a földben élünk!

Születésed – temetés!
Elindul a gyászmenet!

Temetésed – születés!
13.Nyissátok fel szemeteket

Nyissátok fel szemeteket
A halál itt van, megérkezett
Az eszközökben nem válogat
Vér kell neki, s még több áldozat!

Nyissátok fel szemeteket
Az Antikrisztus megszületett
A Biblia itt már nem segít
Szárítsuk fel Jézus könnyeit!

Nyissátok fel szemeteket
A világvége elérkezett
Nem kell ide hadüzenet
14.Sötét idők

Sötét idők jönnek
Ha kihúny majd a nap
A gonosz lesz az úr
S mindig ő marad!

Sötét felhő alatt
Felkelnek a holtak
Áhítattal nézik
Romjait a holdnak!

Refr.: Sötét fény a halott égen
Nem segít az örök éjen
Sötét idők, nincs már élet
Felgyúlnak a gonosz fények!

Ősi átok leple
Boritja a földet
Árnyak sikoltása
Töri meg a csöndet!

Nem hiszed el, tudom
Fog még neked fájni
Örök sötétségben
Ragyogásra várni!

Refr.: Sötét fény …

 

 

16.

Életünk egyszer véget ér
Időnk lejár, eljön a halál
Kihúny majd az éltető fény
Mi lesz velünk, ez örök talány!

Börtön a test, rab a lélek
A holtak ösvényén van két út
Pokolban ég, hogyha vétett
Ha nem nyomja bűn, a mennybe jut!

Refr.: Beborít téged a sötétség
Magába szív a végtelen űr
Kutatod halálod értelmét
A kétség mindig gyötör belül

Kísértet leszel, visszajársz
Testetlen lélek, gonosz démon
Vagy földben fekve porrá válsz
Húsodból virág nő a síron

Nem nyugszik meg szabad lelked
Új élethez új testet keres
Nem számít a porhüvelyed
Halálod után újjászületsz!

 

 

17.Szarajevó

Fegyvert kapsz most ez a lényeg
Nem számít egy másik élet
Halálosztó géppé válhatsz
Családodért bosszút állhatsz!

Lebombázott házak, s falvak
Nincs értelme már a harcnak
Aknatűz, és gyilkos gránát
Tehetetlen ENSZ -katonák!

Refr.: Miért, miért kell egymást ölni
Mikor, mikor lesz már vége
Lehet, lehet békében élni
Nem kell, nem kell mindig félni!

Miért harcolsz, nem is tudod
Minden napra újabb halott
Csatatérré vált az utca
Orvlövészek vesznek célba!

Árva gyermek, síró anyák
Hősi halott fiúk, s apák
Torzult arcok, véres testek
Holnap talán eltemetnek!

 

 

19.Víziók

Árnyak, fények
Halál, élet
Fogak, karmok
Kínzó álmok!

Refr.: Álmodás,
Látomás

20.

A reflektorfényben vigyorog a kaszás
A mentő száguld utcákon át
Utasa te vagy, ápol a halál
Vérző testednek integet a lelked
Elég volt belőled, én már elmegyek!

A lesújtó hírt megtudja a család
Szívéhez kap, s földre rogy az anyád!
Apád arcán döbbenet ül
Öcséd egyből, a szeszhez menekül!

Szép a temetés, a család összegyül
Koporsód lassan a földbe kerül
Az első marék földet anyád dobja rád
Aztán következik sorban a család
Az öreg sírásó is munkához lát
Közömbös arccal végzi a dolgát
A síron sok a virág, sok a koszorú
Mindenki zokog, vagy csak szomorú!

Lassan vége lesz a halotti tornak
A gyászolók is hazaindulnak!
Leszáll az éj!
Közeleg az éjfél!
A temető csendes, de mit rejthet a mély?

Sírgödrödben fekszel, az élet csókol szájon
Kinyitod a szemed, s azt hiszed, hogy álom
Álmaidat egy gyanú söpri félre
Ráeszmélsz, hogy eltemettek élve
Két életed volt, egyet eljátszottál
Megváltás lesz, számodra a halál
Reccsen a deszka, foszlik a posztó
Nem enged ki mégsem a koporsó
Börtönöd fedelét üvöltözve téped
Körmöd alól kibuggyan a véred
Zihálva lihegsz, de nincsen levegő
Testedből lassan elszáll az erő
Az élet harcol a halállal érted
De erősebb a gonosz, érzed mindjárt véged
Sikoltani akarsz, de nem bírsz már
Lefekszik melléd csendben a halál
Egy utolsó sóhajra futja éppen
Meghaltál végre.