Hónapokig nem néztem meg az oldalt, de nem bírtam tovább.

Hónapokig nem néztem meg az oldalt, de nem bírtam tovább.
Féltem az érzelmektől, pedig minden nap látlak magam előtt, beszélek Veled-Hozzád gondolatban.
Újra átéltem a tehetetlen vergődést, a kínt, ordítanék, de alszik mindenki.
Azt mondták, idővel jobb lesz… Nekem ugyanúgy fáj és ugyanúgy hiányzol…