Újabb év … Kimondhatatlanul hiányzol. Szeretlek. Bárcsak hallanád …
Újra itt egy születésnap… A hetedik Nélküled. A hiány, az érzés a régi. Kimondhatatlanul hiányzol…
Semmi nem változott. Ugyanúgy fáj, de már nem mutatom ki. Vannak napok, amikor nehezebb, de ez így lesz már mindig.
Nem tudom szavakkal elmondani, hogy mennyire hiányzol…
Légy boldog, bárhol is jársz.
Gondolatban megöleltelek Benneteket.
Nagyon hiányoztok…
Akkor éjszaka kint ültem a lépcsőn reggelig. Nem hittem el, bíztam, reménykedtem. De a másnap kegyetlenül észhez térített: megtörtént.
Öt év. Öt év Nélküled.
Nem változik semmi, csak az idő múlik.
Gyakran álmodom Veled, Otthon vagyunk, olyan mint régen. Olyankor boldog vagyok álmomban.
Elmondhatatlanul hiányzol…
Hónapokig nem néztem meg az oldalt, de nem bírtam tovább.
Féltem az érzelmektől, pedig minden nap látlak magam előtt, beszélek Veled-Hozzád gondolatban.
Újra átéltem a tehetetlen vergődést, a kínt, ordítanék, de alszik mindenki.
Azt mondták, idővel jobb lesz… Nekem ugyanúgy fáj és ugyanúgy hiányzol…
Drága Tibi!
Remélem, hogy ugyanúgy mosolyogsz rám most is, mint a fotókon.
Kinevetsz, hogy még mindig bőgök … Megsiratlak a születésnapunkon míg csak élnem kell.
Azt kívánom Neked, hogy légy boldog bárhol is jársz.
Szeretlek és elmondhatatlanul hiányzol …
Ezen a karácsonyon nem mentem be a házba.Mindig féltem ettől, amikor már nem lesz kihez hazamennem…Ti együtt vagytok, én meg gondolatban Veletek.Merengek az emlékeken, milyen boldog is voltam 36 éves koromig.Csak akkor még nem tudtam, milyen szerencsés vagyok, hogy ebbe a családba születtem.Elmondhatatlanul hiányoztok…
Ma három éve, hogy menned kellett…
Azóta nincs nap, hogy ne gondolnék Rád…
Drága Tibi, annyi minden történt azóta, de ha tényleg létezik az amiben hiszek, akkor Te is tudsz mindenről.
Hiányzol, nagyon hiányzol…
Már a harmadik születésnap Nélküled.
És a legfájdalmasabb karácsony…
39 éve Ti ketten voltatok hozzám a legközelebb, testileg és lelkileg is.
Soha, semmi nem lesz már olyan, mint amikor még Család voltunk.
Csak az emlékek maradtak és a fájdalom…
Lassan másfél éve, hogy fentről nézel le Ránk és mégis a mai napig sokan gondolunk RÁD nap, mint nap. Talán mások is gondolnak arra, hogy milyen jó lenne azt a napot megváltoztatni…Jobb lenne most B.Ú.É.K.-ot kívánni Neked..
Ennyi idő eltelte után sem tudom mit lehetne ide írni , amely hűen visszaadná a gondolataimat …
Eltelt egy év és semmi nem változott.
Nem fakult, nem tompult, maradt…
De, mégis más valami: minden nappal egyre jobban HIÁNYZOL…
Aludd örök álmod nyugodtan, csendben…
…szeretlek…
“…Volt egy fiú, s egy forró délután
eltévedt végleg az Élet útján.
Eltévedt fiú, olyan mint bármelyikünk,
szerette az életét és az álmait.
Elindult Ő a fények útján …”
Drága Tibi!
Az ember soha nem tudja meg, hogy mennyire is fog hiányozni azoknak akik itt maradtak!?
Ma van a születésnapod…de már csak mi öregszünk tovább. Jó, hogy nem ismerjük a jövőnket.
A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk maradt.
Köszönet ezért az oldalért, köszönet az arcáért a hangjáért melyet már csak itt hallhatunk.
Váratlanul ért a halál.Búcsú nélkül mentél el.Aludd szépen örök álmod.Soha nem feledünk el…….
Köszönjük Sanyi ezt az oldalt Tibi emlékére…… “Emléke örökké bennünk él”…….
Ez nagyon jó öttlet nagyon jól eset ezt nézni el is érzékekenyültem ! Én meg sem ismertem volna már régen nem láttam! köszi annak aki kitalálta!
Hálás köszönet ezért az oldalért,őt mindíg a szivünkben fogjuk megőrizni olyan mintha még most is köztünk lenne,de jó végignézni a képeket bár sírás nélkül nem lehet!
Nagyon nehéz megnézni ezt az oldalt, sírás nélkül szinte lehetetlen. 🙁
Ahogy a sok fotón mosolyog…olyan, mintha még mindig közöttünk lenne..és bár így lenne! 🙁
Sanyi!
Köszönet érte, hogy megalkottad ezt az oldalt.
Mindig Te tudtál róla leghamarabb, ha hazaindult Szoboszlóra. Neked szólt elsőként …
Hálás vagyok, hogy ennyi éven át a legjobb barátja voltál.
Köszönöm …